<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Bringával Budapesten</provider_name><provider_url>https://bringavalbudapesten.cafeblog.hu</provider_url><author_name>verroccs</author_name><author_url>https://bringavalbudapesten.cafeblog.hu/author/verroccs/</author_url><title>Helló Világ!</title><html>&lt;p&gt;&quot;Helló Világ&quot;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nagyjából két hónapja kaptam ezt a csodajárgányt az unokatesómtól... Természetesen nagy aggódással, hiszen &quot;bringát tettem alád&quot;, meg a többi. Eleinte persze járdán, alig-alig használtam, meg hát amíg van az ember lányának BKV bérlete, addig inkább felszáll a trolira. No de, március elején lejárt, hát gondoltam, akkor itt az idő, most már &lt;em&gt;TÉNYLEG&lt;/em&gt;, visszavonhatatlanul és megállíthatatlanul csak biciklivel fogok közlekedni mindenhová. Nem mondom, hogy egyszerű volt nekiállni. Délután, amikor már nincs olyan nagy cidri, csak könnyebben felülök a biciklire, mint reggel, amikor 7re megyek dolgozni. Azért nem annyira nehéz, de megküzdöttem. Ne menjek inkább mégis BKV-val? Végül is, csak veszek egy jegyed... na de akkor este is? Francokat. Megy bringaút a ház előtt, szépen végig, egész az Astoriára, onnan meg járdán 3 perc alatt ott vagyok. Összesen 12 perc max az út, hát hülye lennék. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Azért nem mondom, hogy életbiztosítás a belvárosban bringázni, még ha van kerékpárút, akkor sem. Mert hiába jófej néhány autós, ha épp olyan nap van, hogy a többség nem az. Hiába megyek óvatosan, figyelmesen, ha akar, úgy is le fog tolni, rámdudál, rázza az öklét a kormány mögött. Én meg hiába pattogok, ő az erősebb. Ilyen szempontból a legrosszabb talán az, ha a troli (74) jön mögöttem, Keskeny az út, a bringám elég nehéz, pirosnál nem olyan könnyű lendültbe jönni. Persze a sofőr türelmetlen, dudál, kerülne, de nem tud, nekem hirtelen nincs hová félreálljak, hogy elengedjem. Na, ilyenkor azért van para, nehogy valamelyik idegbajos áthajtson a fejemen.  &lt;br /&gt;Az első hosszabb utam így nézett ki a városban: Király utca-Budagyöngye-Haller utca-Szlovák út.&lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_6&quot; align=&quot;alignnone&quot; width=&quot;225&quot;]&lt;a href=&quot;https://bringavalbudapesten.cafeblog.hu/files/2015/03/fotó-1.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-6&quot; src=&quot;https://bringavalbudapesten.cafeblog.hu/files/2015/03/fotó-1-225x300.jpg&quot; alt=&quot;Lánchíd&quot; width=&quot;225&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Lánchíd[/caption]
&lt;p&gt;Nem volt egy leányálom, főleg, hogy a Budagyöngyénél egy pumpálás után gyakorlatilag megadta magát a hátsó kerekem és nem tudtam menni. Tiszta idegben voltam, azt sem tudom, hogy működik egy bicikli, és amúgy is, miért ér hozzá a sárvédő a kerékhez, ha eddig nem tette?! Nagy gonddal vakargatom a fejem, amikor megáll egy hölgy, lepattan a bringájáról, hogy segítsen. Naná, 2 csaj nem sokra ment, de tudott a közelben egy szervízt, hát oda eltoltam. (Ezúton is köszönet a HungaroBike-nak!) Betolom a bringát, Bácsi übercuki, elmondja, mi a teendő, nekiáll szerelni, Össze vissza tojtam magam, van-e nálam elég pénz, el fogok késni, jó lesz-e? Fél órát ücsörgök a padlón a bringaboltban, &lt;em&gt;&lt;strong&gt;Elinor&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt;(mert unokatesóm így nevezte el) elkészül, felpattanok, suhan, de még mindig zörög. A mai napig nem tudom, hogy mi a baja, de csörög-zörög szegényem. Suhanok a Petőfi-híd irányába, megy arra út, nem kell járdázni, meg autók között csalinkázni. Igen ám, de a hídra hogy jutok fel? Nem merek az úton menni, félek, hogy elütnek, meg a KRESZ sem megy túl jól (bár egyre jobban), vakarom a fejem megint. Na jó, bicaj felkap, fel a lépcsőn. Aki már vitte fel oda a bringáját, tudja, milyen élmény, ugyanis nem egy leányálom. Ráadásul eső szitál, a szél a szemebe fújja a hajamat. Felérek a hídra, haj copfba köt, indulás. Túloldalon bringa vállra, lépcsőn le, irány a Soroksári-Haller sarok. Szuper élmény, éhes vagyok, mint a dög, irány a Bodega. No, amit tele vannak a pocakok (mert innen már nem egyedül tekertem tovább), pattanunk, még 14 km. Nem kellett altatni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Azért nem mondanám, hogy mindenhol túl jók az utak, sőt, messze vannak a jótól... Például a Thökölyn a Stadionok felé elég ramaty az út, néhol dobál, kátyús, és ugye a gyalogosok... Nem mondom, én is elég bamba gyalogos vagyok, de tényleg. Nyomkodom a telefonom, nem mindig nézek fel, de ez a másik oldalról elég bosszantó. Szerencsére elég nyugisan közlekedek, bár azt nem szeretem, amikor:&lt;/p&gt;
&lt;blockquote&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;&quot;Vigyázz, biciklis. &lt;/em&gt;&lt;br /&gt;&lt;em&gt;Vigyázzon ő.&quot;&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;/blockquote&gt;
&lt;p&gt;Vigyázok én, anyukám, nem kérte senki, hogy told odébb a segged, legalábbis én tuti nem, én ráérek, ne sipákolj. Iszonyat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha pedig a párod is bringás, akkor randevúzni is bicajjal mentek. Magassarkúban tekerni a legviccesebb. &lt;/p&gt;
[caption id=&quot;attachment_7&quot; align=&quot;alignnone&quot; width=&quot;300&quot;]&lt;a href=&quot;https://bringavalbudapesten.cafeblog.hu/files/2015/03/fotó-2.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-7&quot; src=&quot;https://bringavalbudapesten.cafeblog.hu/files/2015/03/fotó-2-300x225.jpg&quot; alt=&quot;Érkezés&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Érkezés[/caption]
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>